Pár éve összefutottam egy családdal, ahol a majd másfél éves gyerek még mindig főleg tápszeren élt, mellé bolti üveges pépet kapott néha. Viszont semmi mást nem volt hajlandó megenni: sírt, fuldoklott, ha darabos étel került a szája közelébe. Anyuka mondta, hogy nem nagyon törődött a hozzátáplálással, mert jól gyarapodott a gyerek és szereti a tápszert. Váá... 

Ez az eset mondjuk elég cifra. És több sebből vérzik itt szerintem a táplálás... 

Most az ételek állaga kapcsán jutott eszembe. Mert ugye van a full pépes, esetleg méz állagú, pépes pép. És ott vannak a darabos ételek.

Amikor neki kezdünk a hozzátáplálásnak és pépesítünk ezerrel, még távolinak tűnik, hogy kis fogatlanunk valamikor répát/almát/csirkecombot fog ropogtatni. De aztán ez szép lassan kialakul és működik. Mert kicsit kevesebb ideig járatjuk a botmixert, vagy villával törjük össze a zöldségeket, azt is nagyvonalúan. És egyszer csak már nem a full homogén pépet eszi gyermekünk, hanem leszed egy paradicsomot a bokorról és elnyammogja. És nem fuldoklik, nem nyel félre. Szerintem tök ügyesek, ha hagyunk nekik elég teret és meg tud ismerkedni mindenféle állaggal: a pépes péptől kezdve a picit daraboson át a nagyon rögös-göbösig.

Aztán ott van a BLW, amit darabos hozzátáplálásnak is hívnak, bár igazából igény szerinti/gyerek vezette hozzátáplálás lenne. Ami tökre szimpi, viszont több BLW-s anyuka is mesélte, hogy az ő gyereke meg pont a nagyon homogén pépektől fuldoklik és nem bírja megenni. Érdekes.

Szerintem a megoldás az arany középút: jöjjön a pépes, és jöjjön a darabos is (persze picit később, ne rögtön a ht elején). Hiszen nem csak az ételekkel, ízekkel ismerkedik dedünk, hanem az állagokkal is.

Szeretnél hasznos tippeket, ötleteket. No meg hiteles (dietetikus által ellenőrzött) infókat kapni a babád hozzátáplálásárhoz?

Kattints ide és iratkozz fel hírlevelünkre!