Minden babánál eljön az az idő, amikor ő is etetni szeretne: anyát, apát, tesót, háziállatot, plüss játékot. Nagyon cukik ilyenkor, a legjobb falatot is betömnék a szádba; ha kéred, ha nem. És a kulcsszó a betömni: mert nem ismernek "könyörületet", amit ő ad, azt igenis meg kell enni, nem elég a kamu harapás, nyami-hangok.

Másodszülöttem is nagyban ezt az időszakát éli még, pontosabban mi is ezt éljük. Eszik ő szépen, de néha etetni is szeretne minket. Így eszünk. S így néha a kanapé alól előkerül egy-egy pár napos kiflicsücsök, vagy gondolkodhatunk, hogy mikor is fogyott el a kölesgolyó és honnan szerezte. 

Etetnek, mert szeretnek és, mert szeretik. És néha itatnak is. Ezt tette az egyik (azóta már férfikorba lépett) ismerősünk is. Apukája beteg volt, és ágyban feküdt, a kisfiú meg egyszer csak megjelent egy kis ibrik vízzel. Apuka meghatottan hajtotta fel a gondoskodás eme pohárkáját. Ezen fellelkesülve a kisfia hozott neki még pár pohárkával. Aztán mikor ujjongva mesélte anyukának az esetet, ő felvilágosította, hogy csak egy hely van, ahonnan vizet tud hozni a kis ápoló. A WC csésze. :D

Szeretnél hasznos tippeket, ötleteket. No meg hiteles (dietetikus által ellenőrzött) infókat kapni a babád hozzátáplálásárhoz?

Kattints ide és iratkozz fel hírlevelünkre!

Kövesd Babafalat Facebook oldalt is vagy csatlakozz a Hozzátáplálás kezdőknek FB csoporthoz!